 |
|||
 |
 |
 |
 |
Gyulai Állatvédő EgyesületWir sind ein Gyula Tierschutzverein, gegründet 2006. Das Tierheim eine Wir freuen uns, wenn wir von den Tierfreunden Unterstützung bekommen. Unseres Spendenkonto:
A gazdára váró kutyák naponta többször fogtalkoztatva, ápolva vannak, folyamatos gondoskodással ügyelünk arra, hogy kiegyensúlyozott, emberbarát, egészséges állatok kerüljenek befogadóhoz. Galéria 01.Kapott kutyafotók, akik gazdát keresnek itt.
|
|
e-mail címünk: |
 |
(A levélcímünket biztonsági okokból képfomátumban tettük fel, ezért rákattintani nem lehet. Ha írni kíván, szívesen fogadjuk, csak manuálisan be kell gépelni a levelező programba. Megértését köszönjük)
Ha az állatok kegyetlen bánásmódjával találkozik és segítségre van szüksége, a Gyulai Önkormányzat jegyzőjéhez fordulhat.
A gyulai gyepmesteri telep telefonszáma, amennyiben nehezen befogható, esetről van szó:
66/468-099
Keressük régi, vagy új gazdiját a videón látható szelíd, jámbor, jólelkű nyugodt természetű kutyusnak.
Masni alias Maszat, akinek eltőrt a gerince, hosszas küzdelem után szépen megnőtt, és három lábon elég jól elközlekedik.Az egyesület elnöke vette magához, ahol beilleszkedett a csapatba.
 |
 |
 |
Maszatot, a fenti képen látható kiskutyát két testvérével dobták be kéthónaposan az őrkutyák közé. Gerinctörést szenvedett, de az idegszál nem szakadt el, így kicsi remény van a részleges felépülésére. Lábait érzi, de járni nem tud. Egy gerincműtéten túl van a kutyus, minden ellátást, mozgatást megkap. Játszik (amennyire tud) az őt körülvevő emberekkel, kutyákkal. Kedves, aranyos tekintetű, nem érti miért jutott ilyen sorsra, nem érti hogy tehettek vele ilyet. Próbál járni, de az izmai teljesen fejletlenek, ezért (is) nem tud lábra állni.
Szegény malamut megöregedett, jóval elmúlt 10 éves. Mint azt a falusi emberek elmondták gazdája, akit eddig szolgált és szeretett úgy döntött, hogy nem érdemes vele
tovább bajlódni, ezért kinézett egy picike békési falút, melynek határában 2007 kora 
őszén kidobta. Szegény jószág azóta nem hagyta el azt a környéket, ahol gazdáját utóljára látta. Összel még szép volt és nem félt az embertől. Valami történt, mert később nem hagyta magát megfogni, volt aki etette, volt aki kergette. Februárban kaptunk egy telefonhívást, amikor is egy kétségbeesett állatszerető ember telefonált egyesületünknek, miután már több helyen is próbálkozott, hogy próbáljunk meg segíteni a mostmár nagyon beteg állaton. Első próbálkozásunk nem járt sikerrel, csak menekült előlünk.
Egy héttel később sikerült altatószerrel megetetni és megfogni két állatvédőnek, akik korházba szállították. Az állatorvosi vizsgálat azonban megállapította, hogy szegény jószág már nem látott rendesen, megsüketült, májkárosodást szenvedett és alig volt rajta ép bőrfelület.
Sajnos számára megválltásként csak a túlaltatás maradt. Szomorú esete ez az emberi kegyetlenségnek, de sajnos nem egyedi. Csak bízhatunk abban, hogy egyszer mi emberek önzetlenségben felnövünk az állatokhoz.
